fbpx

Vajon miért híztam el?

4/5. rész

Az érzelmi evés és a falásroham

Az evéshez általában a nyugalom érzése kapcsolódik. A kisbaba is elalszik evés után, nem csak jól lakik, hanem el is lazul. De később – serdülő és felnőtt korban – is megmarad az evés nyugtató hatása. A gond akkor van, ha az evés, az étel az EGYETLEN, illetve elsődleges önmegnyugtató eszközzé válik.

Az érzelmi evés alatt azt értjük, amikor valaki negatív hangulat, magány, szorongás, üresség érzet hatására akkor is enni kezd, ha nem éhes, pusztán örömszerzés céljából. Ilyenkor az   evés csökkenti a feszültséget, vagyis megnyugvást ad. Az érzelmi evés átmenetileg kikapcsolja a negatív gondolatokat, elégedettséget okoz. Ez többnyire édes és/vagy puha ételekhez kapcsolódik. Az érzelmi evést „stresszevésnek” is szokták nevezni.

A túlsúlyos emberek jelentős része érzelmi evő. Számukra nagy kihívást jelent a fogyás utáni testsúly megtartása hosszú távú diétával. Tartósan általában nem is lesz eredményes.

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Amikor szorongok, enni kezdek?
  • Amikor szomorú vagyok, túl sokat eszem?
  • Amikor feszült vagyok, gyakran úgy érzem, ennem kell valamit?
  • Amikor magányos vagyok, evéssel vigasztalom magam?
  • Amikor ideges vagyok, evéssel próbálom megnyugtatni magam?
  • Amikor levert vagyok, enni akarok?

Ha a kérdések többségére igennel válaszolsz akkor feltételezhetően érzelmi evő vagy.

Az érzelmi evés diétával nem szüntethető meg. Attól, hogy elvonunk magunktól valamit (jelen esetben az ételt), még nem tanuljuk meg kezelni mindazokat az élethelyzeteket, amikor feszültség vagy bármilyen nehezen kezelhető érzelem keletkezik bennünk. Sokszor a diéta vagy koplalás falásroham kialakulásához vezethet.

A sikertelen fogyókúra ráadásul depresszióhoz is vezethet, mivel annak két fő oka a kudarc és a tehetetlenség. Először fogyni kezdünk, és ettől jól érezzük magunkat. Később, amikor még sem értük el a kitűzött célt, egyre csüggedtebbek leszünk a visszatérő kilókkal együtt. Gyakran eszünkbe jut a kudarcunk, ami esetleg depressziót okozhat.

Az érzelmi evés és a falásroham nem ugyanaz, de az érzelmi evés kiválthat falásrohamot.

Ez lehet szubjektív és objektív. Az előbbinél valószínűleg nem eszünk többet, de bűntudatunk, tehetetlenségi, csökkentértékűségi érzésünk támadt, amért eltértünk a diéta előírásaitól vagy esetleg tiltó listás ételt ettünk.

„Feltépjük a hűtőt és fogadalmunk ellenére befalunk egy tábla csokit.”

Objektív falásroham esetén valóban többet eszünk. Jóval többet, esetleg addig, amig el nem fogy az összes étel a tálról. Ilyen esetben még a testi kellemetlenség (puffadtra zabáljuk magunkat) érzése sem szab határt az evésnek. Bármelyik típusáról beszélünk, mindig valamilyen esemény, inger által kiváltott fájdalmas, esetleg elviselhetetlennek tűnő érzelmi állapotot próbálunk ellensúlyozni. Mivel ez azonnali megnyugvást okoz, Később azonban negatív következményei lesznek. Idővel a falásrohamok megerősítést nyernek, mint hatékony válaszok az érzelmi stresszhatásokra. Ez hosszú távon szégyenérzet és bűntudat kialakulásához vezethet, ami újabb falásrohamot eredményezhet. Így válik ördögi körré, ami egyre inkább erősödik.

A kérdés tehát még mindig az, „Vajon miért híztál el?”.  Én nem a fogyásban, nem a módszer kiválasztásban, hanem ennek a kérdésnek a megválaszolásában és a megküzdésben tudok segítséget nyújtani

A következő részben a zugevésről olvashatsz.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, és úgy érzed, hogy hasznos lehet a számodra,

jelentkezz a webináriumra!

Összeállította Farkas Ildi és Mérő PéterLukács Liza  és Martin Seligman könyvei alapján