Miért nincs szabad nyugágy a magyarországi fürdőkben?

A fürdőkben is megjelenik a szűkösség mint motiváció

Magyarország kincse a gyógy- és termálvíz. Járjuk a gyógyfürdőket, élményfürdőket és a szűkösség érzetét folyamatosan tapasztalom, akkor, amikor nincs egy szabad nyugágy.  A kihelyezett, nagyszámú nyugágy ellenére, nem tudunk lepihenni 10 percre két fürdés között. A nyugágyak 90%-án csak egy kis üres üveg, vagy törölköző hever, vagy 2 nyugágyon 1 törölköző. Milyen motiváció hajtja az embereket. Mintha az emberek félnének, hogy nem jut nekik hely, hiába van sok, megélik a szűkösséget, lefoglalják maguknak és aztán így valóban nem lesz egy üres hely sem. Pedig a bőség árad, csak éppen üresen, kihasználatlanul, mert 1 ember kisajátította magának egész napra, azt, amit összesen kb. 20-30 percig vesz igénybe, sokan még annyira se. A szűkösségtől való félelem hiányt teremt.

Pedig van elég

Ausztriában járva elgondolkodtam, vajon itt miért üresek a nyugágyak, miért van nagyobb bizalom abban, hogy mikor szüksége lesz rá, ott lesz. Ezért nem teszi rá a törölközőjét, amint megérkezik, hanem fölakasztja a fogasokra. Így mindig épp oda fekhet le, ahol a legpraktikusabb és egy nap alatt nem csak 1 nyugágya lesz, hanem sokszor 3-4, mert oda heveredhet, ahol épp a legjobb, legideálisabb. Így teremt a bőség érzete bőséget Ausztriában. Azzal, hogy előre lefoglaljuk és nem használjuk a nyugágyakat, megöljük a rendszert, mondja a huszonéves  Tomi. Mert a rendszer szerint van bőségesen nyugágy.

A szűkösség megváltoztatja a gondolkodásukat,

mondja Mullainathan és Shafir (2014). Megragadja a gondolatainkat. Átveszi teljesen az irányítást elménk felett függetlenül attól, hogy akarjuk-e vagy sem. Tudattalanul működik.  A gondolatainkat teljes egészében kitölti, automatikusan a be nem teljesült szükségleteinkre koncentrálunk.

A szűkösség csapdájának nevezzük, ha valakinek a viselkedése jelentősen hozzájárul a szűkösség kialakulásához.

Ebben az esetben azzal, hogy előre lefoglaljuk a nyugágyat, hozzájárulunk a szűkösség, ahiány kialakulásához.

Mi a racionális?

Mi történik, mi a motiváció? Racionális az, ami maximális hasznot hoz, maximális előnnyel jár. A társadalom, az ember tömeg számára, maximális hasznot az hozna, ha nem foglalnánk le a törölközőnkkel a szabad helyet, hiszen látható, hogy kb. 90%-ban üresen állnak a nyugágyak. Ha nem foglalja le senki, akkor több közül is válogathatunk, mert annyi szabad hely van, hiszen mindig megüresedik újabb és újabb, mert senki nem azért megy fürdőbe, hogy egész nap a nyugágyon heverjen.

Ám az ember preferenciája nem feltétlenül egyezik a tömeg preferenciájával.

Az ember csak önmagára gondolva, a szűkösség tudatában, félve, hogy neki nem jut, magáénak akarja az éppen lehetséges legjobb helyet. Ám nem számol azzal, hogy később még jobb hely szabadulhat fel számára.

Pihenni megyünk a fürdőbe, ezért el is engedjük magunkat. Kognitív feldolgozó rendszerünk kapacitása illetve a rendelkezésre álló információk gátat szabnak racionális viselkedésünknek és mivel azt preferáljuk, hogy legyen nyugágyunk, mikor kijövünk a vízből, ezért látva, hogy véges a nyugágyak száma, gyorsan lefoglalunk egyet.

Veszíteni vagy nyerni?

Kahnemánék (2013) szerint  az embereket kockázatkerülő magatartás jellemzi és az emberek választásai a kimenetek pszichológiai értékén múlik: a hasznosságon. Azonban a hasznosság nem csak attól függ, hogy mi a helyzet most, hanem attól is, hogy mi a viszonyítási pont. A kimenetek nyereségként és veszteségként definiálhatóak.  

Jobban utálunk veszíteni, mint amennyire nyerni szeretünk,

fontos a viszonyítási pont. Nem akarunk nyugágy nélkül vesztesként maradni, ezért lefoglaljuk, biztos, ami biztos. Ebben az esetben az emberek nem kockáztatják meg a lehetőségét, hogy nem marad nyugágy számukra. Illetve a múltkor se volt egy szabad hely se. Még egyszer nem akarok így járni. Az ember a korábban ért veszteségeknek nagyjából kétszer akkora értéket tulajdonít, mint a nyereségeknek, ezért, ha előfordult, hogy nem foglalt helyet és hoppon maradt, akkor az mély nyomot hagyott benne.  Amit már egyszer lefoglaltunk, ahhoz pedig ragaszkodunk, ez a ragaszkodási hatás.

A veszteségkerülés nagy hatású konzervatív erő.

A rossz benyomások ellenállóbbak a cáfolatokkal szemben, mint a jók. A valószínűtlen kimeneteket, ebben az esetben, hogy olyan sok nyugágy közül egy se marad szabadon, túlértékeljük, ez a lehetségességi hatás. Sok nyugágy esetén nagyon kis valószínűséggel nem lesz szabad hely. A csaknem bizonyos kimeneteket pedig, a bizonyossághoz képest alul értékeljük. A csökkenő érzékenység miatt a biztos veszteséget kevésbé fogadjuk el, a bizonyossági hatás miatt pedig kevésbé idegenkedünk a kockázatvállalástól.

A vereség nehezen elfogadható. Ragaszkodási hatás szerint az emberek vonakodnak megválni a tulajdonukban levő dolgoktól, így ha egyszer már lefeküdtünk arra a nyugágyra, akkor ott hagyjuk a törölközőnket, hogy az a mienk. Alap gyakorisági hiba, hogy ha egy ember reggel lefoglata a törölközőjével az egyik nyugágat, a következő feltételezi, hogy a következő ember is le fogja foglalni. Később pedig,ha sokan teszik ezt, akkor már mi is így teszünk.

Daniel Kahneman (Kahneman, D. Gyors és lassú gondolkodás. HVG Könyvek kiadó, Budapest, 2013) szerint a kognitívan elfoglalt emberek nagyobb eséllyel hoznak önző döntéseket, mert az önkontrollhoz figyelemre és erőfeszítésre van szükség. Az akaraterő vagy önkontroll gyakorlása fárasztó.  Az előfeszítés következtében tetteinket és érzelmeinket képesek olyan események előhangolni, amelyeknek nem is vagyunk tudatában. Az előfeszítés jelensége az első rendszerben zajlik, ezért nem tudatosul bennünk. Mikor meglátunk egy ágyat, amin ott a törölköző, az a motiváció, hogy mi is így tegyünk. A döntésnél a ránk váró előnyökre gondolunk, kevésbé arra, hogy a döntésnek nem csak haszna lesz, hanem költsége is, ebben az esetben ránk váró előny, hogy van helyünk, költsége, hogy nem igazán válogathatunk, hogy hova fekszünk, mert mindenki így gondolkodik.

Dan Ariely (Ariely, D. Kiszámíthatóan irracionális. Gabo könyvkiadó, Budapest, 2011) szerint könnyen beleszeretünk abba, amink van, mert azonnal kötődni kezdünk ahhoz, amit megszerzünk, és nem azt nézzük, mit nyerhetünk, hanem azt, mit veszíthetünk. Ráadásul feltételezzük, hogy a másik ember ugyanabból a nézőpontból tekint a tranzakcióra, mint mi. Az önáltatás teszi lehetővé, hogy megkerüljük saját erkölcsi normáinkat. Ebben az esetben, hogy mának is jusson hely. Bármilyen jók és erkölcsösek vagyunk is a motiváció az ami tévútra visz. A ránk váró előnyökre gondolunk először.

Van megoldás?

Mit lehetne tenni? A fürdők működtetői figyelembe vehetnék a mozgástér, mint rejtett tartalék szerepét (Mullainathan. & Shafir szerint (Mullainathan, S. & Shafir, E. A szűkösség pszichológiája. HVG könyvek, Budapest 2014) hagyjunk szabadon nyugágyakat, amelyeket kedvünkre használhatunk. Ha mindig lenne kb. 50 nyugágy, amelyre tilos törölközőt tenni, akkor talán nem lenne az a kényszer, hogy az az első, hogy megérkezünk, és lefoglalunk egy üres nyugágyat magunknak. Ha elég mozgásterünk van, hibás döntéseink kisebb áldozatot jelentenek. A mozgástér a hatékonyság egyfajta rejtett tartaléka, amely módot ad a hibázásra és a hiba korrigálására. Ha van elég mozgásterünk, akkor úgy érezzük, bőségben élünk. A tág mozgástér csökkenti a hatékonyságot, emellett egyfajta mentális luxus is.

Ha hozzászokunk ahhoz, hogy mindig van szabad hely, már nincs olyan kényszerünk, hogy foglaljunk magunknak. Joel Feinberg (Feinberg, J. A kötelességen túli cselekedet és a szabályok in: Krokovay Zsolt: Felelősség.  L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2006) szerint a Bölcs viselkedés lényege egyfajta ügyesség vagy érzék, amit nem lehet belegyömöszölni egyfajta formulába, nincsenek szuper szabályai, amiket ilyen és olyan helyzetben alkalmazhatnánk. Az osztrákok talán már kevésbé élnek a szűkösség tudatban, sokkal inkább megélik a bőség állapotát. Úgy látom, hogy mindez összefügg az egocentrikus látásmóddal, a tudattal és a bennünk működő félelemmel, ha nem tulajdonítom el, akkor lemaradok valamiről. Az anyag világának jellemzője a végesség tudata. Minél inkább korlátoltak vagyunk, és csak az anyag világában hiszünk, ami véges, annál inkább a szűkösséget éljük meg. Aztán ördögi körként, mint egy ön beteljesítő jóslatként be is következik, amitől félünk, a szűkösség.