Gyakran Ismételt Kérdések - GYIK

A tudományos pszichológia az érzelmekkel, a megismeréssel, gondolkodással,  viselkedéssel, emberi mibenléttel foglalkozik. Sok speciális ága van: általános, kísérleti, fejlődés-, szociál-, szervezet-, művészetpszichológia, klinikai pszichológia, egészségpszichológia, iskolapszichológia, de külön ág foglalkozik a sportolókkal, közlekedéssel, környezettel, bűnözőkkel is. Az általános pszichológia a lélektan központi része, amely főként az egészséges emberek pszichikus jelenségeivel foglalkozik, tehát az egészséges ember kiteljesedését segíti. A pszichiáter orvosként beteg emberekkel foglalkozik, ő az aki gyógyszert ír fel, ha szükséges.

Az önismeret és a terápia összetett téma. Több mint 400 pszichoterápiás módszer létezik, mellette számos önismereti téma és azokra kidolgozott tematikák. A pszichoterápia bizonyítottan működik, a kliensek 80%-a jobban érzi magát utána, mint azok, akik ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, de nem jártak terápiába.  Integrál szemléletű pszichológusként úgy tartom, hogy egyik sem jobb, mint a másik – Lehet kombinálni a pszichoanalízis mélységeit, a viselkedés lélektan erőteljes technikáival, vagy a kognitív terápiák élmény-alapú módszereit, az egzisztenciális analízis felszabadító filozófiájával, és a humanizmus emberi kapcsolatait a több ezer éves lélekvezető hagyományokkal. Hogy kinek melyik válik be, az egyén függő. Miután tájékozódtál a lehetőségek között, figyelj befelé, mi az, ami leginkább megszólít téged!

Nem! Óriási tévhit, hogy pszichológushoz csak az járhat, aki mentálisan sérült. Bárki elmehet, aki padlón van egy szakítás után, esetleg nem bírja kezelni a rá irányuló figyelmet. Az aktuális, de a múltbeli traumákkal is foglalkozhatunk, beszélhetünk róluk, hogy feloldjuk a gátakat, gyógyítsuk a sebeket.

Sokan abban a reményben mennek el pszichológushoz, hogy majd az megmondja nekik, egy adott helyzetben mit csináljanak, hogyan döntsenek. A pszichológus dolga nem az, hogy tanácsot adjon, hanem, hogy segítsen tisztába jönni önmagukkal. Így saját magukat fogják elvezetni a változáshoz.

A pszichológusnak nincs joga ahhoz, hogy gyógyszereket írjon fel a pácienseknek, ez ugyanis a pszichiáterek feladata.

Sokan azt hiszik, hogy a pszichológusok rendre kibeszélik a pácienseiket a barátaikkal, esetleg megszégyenítik őket. Pedig soha, semmilyen körülmények között nem mesélhetik el a beszélgetéseken elhangzottakat egy kívülállónak – ez az egyik legfontosabb szabály a munkájukban. Kollégákkal, szupervizión persze megvitathatnak bizonyos bonyolultabb eseteket, de szigorúan névtelenül és csak pszichológusi szemszögből.

Pszichológushoz járni sokak szemében még ma is kínos, bár egyre kevésbé, de az emberek néha nem szívesen beszélnek róla senkinek. Ez az oka, hogy rettegnek attól, esetleg összefutnak velük az utcán, egy étteremben vagy bárhol máshol és mások számára is kiderül, hogy tanácsadásra szorulnak. Fölösleges aggódniuk: ha a rendelőn kívül találkoznak, csak akkor köszönnek, csak akkor ismerik meg Önöket, ha Önök kezdeményeznek. Diszkréten kezelik a helyzetet.

Közkeletű hiedelem, hogy ha valaki rendszeresen, szorgalmasan eljár tanácsadásra, azzal már bőven többet tett, mint ami elég. Ahhoz azonban, hogy ezek a találkozások valóban érjenek valamit, nem elég, hogy beüljön a székbe és várja a megoldásokat. Hajlandóságot kell mutatni a változásra, a probléma gyökerének megtalálására, és együttműködni a pszichológussal. Beszélni kell, beavatni, és nem csak várni, hogy kitalálja, mi a problémája.

A folyamat hossza és a találkozások gyakorisága nagyon egyedi. Ez lehet egyszeri alkalom, néhány hónapos foglalkozás vagy hosszabb, attól függően, hogy éppen min megy keresztül és mit akar elérni.