Ahogy megtörténik az elmozdulás a rögzültségből az áramlás felé, érezni kezdjük, hogy összekapcsolódunk a világgal. Békesség tölt el, elkezdjük otthon érezni magunkat, önmagunkkal, másokkal, a világgal. Többé nem tartanak fogva a múlt eseményei, amelyek egy részére talán már nem is emlékszünk.

A trauma tünetei lehetnek állandók, de lehetnek változók, vagyis jönnek-mennek, stressz hatására jelennek meg. De az is elképzelhető, hogy évtizedeken keresztül rejtve maradnak, és egyszer csak váratlanul jelentkeznek.

A traumát nem feltétlenül a nagy katasztrófák váltják ki. Látszólag apróbb események is rendkívül káros hatást gyakorolhatnak. A feldolgozatlan trauma hatalmas pusztítást vihet végbe az életünkben. Megváltoztatja szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez, rossz döntésekhez vezethet. Károkat okozhat családi életünkben és kapcsolatainkban, önpusztító viselkedésre késztethet minket.