Az integrál pszichológia kialakulása szinte szükségszerű volt. A hagyományos pszichológia keretei egyre inkább szűknek bizonyultak.
Paul Feyerabend (2002) szerint a tudomány nem tarthat igényt már a kitüntetett szerepre, mert a jövőben csak egy lesz a hozzáférhető és alkalmazható tradíciók közül.
Karl Popper (1997) kifejti, hogy a tudományban az elméletek egyértelmű igazolása logikailag lehetetlen. A tudomány nem tehet szert biztos ismeretekre. Mindig el lehet mondani, hogy a kísérleti eredmények nem megbízhatóak.
Thomas Kuhn (2000) szerint nem léteznek a tudományos racionalitás örökérvényű jellemzői és szabályai, és nem beszélhetünk abszolút, invariáns objektivitásról sem. A paradigmák elsőbbségét hangsúlyozza a közös szabályokkal és feltevésekkel szemben, valamint a paradigmák összemérhetetlenségét.
Dr. F. David Peat (1987), a Kanadai Queen’s Egyetem fizikusa kijelentette, hogy a holografikus modell segítségével megmagyarázhatjuk a szinkronicitásokat, és gondolati folyamataink az eddig feltételezettnél sokkal szorosabban fonódnak össze a fizikai világgal.
Michio Kaku (2009) amerikai fizikus a New York-i City College elméleti fizika professzora, a húr-elmélet egyik megalkotója. Azt írja könyvében, a különféle mitológiák látszólag éles ellentétben állására, – hogy az egyikben például van az univerzumnak kezdete a másikban nincs,- manapság körvonalazódik egy megoldás a tudomány világában. Műholdak, lézerek, szuperszámítógépek által forradalmasított ismeretszerzés útján szerzett adatokból fokozatosan felszínre kerül egy új kép, amelyben a mi Univerzumunkat egy olyan, nála sokkal nagyobb óceánban felfúvódó buborékhoz lehet hasonlítani, ahol állandóan új buborékok keletkeznek, folyamatosan. Ezek a párhuzamos világok. A fizikusok ma azzal a ténnyel viaskodnak, hogy az Univerzum legfőbb alkotóelemei ismeretlen anyag és energiaformák
Charles T. Tart (2010) szerint a paranormális jelenségek létének tudomásul vétele indíthatná el spirituális képességeink kibontakozását és az életünkben munkálkodó mélyebb erők felfedezését. A tudományt emberek művelik, akik hozzánk hasonlóan tévedhetnek. A „tudományizmus” egy merev hitrendszer. Lehetséges a tudományt oly módon is művelni, hogy nyitott végű, személyes növekedést elősegítő rendszerré váljon, de működhet neurotikus elhárító mechanizmusként is.
A fenti néhány példából látható, a tudomány és a misztika összeért.
Ma, a számítógépnek köszönhetően a világ bármelyik részéről gyors tudáshoz juthatunk otthon, kényelmes karosszékünkben ülve, információk tömegéből válogatva. Új korszak van jelen és ennek megfelelően paradigmaváltás megy végbe. A világ tudásának integrációja lehetőséggé és talán szükségessé vált.
Ken Wilber egy globálisan integrált elméletet vázol fel közel 3000 könyv elolvasása után, a vagy-vagy (pl. tudomány vagy spiritualitás) nézőpontot felváltja az is-is nézőponttal. Nem kezdeményez vitát, pro és kontra, hanem valóságként kezeli, egymás mellé állítja, összehasonlítja és elemzi a keleti és nyugati filozófia és lélektan, múlt és jelen legnagyobb iskoláinak legtöbbjét. Ötvözve a modern tudomány (Freud, Jung, Piaget, Arieti, Werner, stb.) strukturális modelljeit a világ kontemplatív hagyományainak rendszereivel (mahájána, védánta, szúfi, kabbala, keresztény misztika, platonizmus, Aurobindo, Da Free John stb.).
Létrehozott egy sajátosan integrált, 4 kvadránsos modellt, mellyel magyarázatot adott számos látszólagos ellentmondásra, melyek korábban vita tárgyát képezték.
Az integrál pszichológia tudomásul veszi és integrálja a több ezer éves belső lelki vezető hagyományokat (keresztény, buddhista, sámán, kabbala, szufi, stb.) a tudományos pszichológia kutatási és gyakorlatias oldalával.
A spirituális irányzatok története több ezer évre nyúlik vissza, bár a nyugati pszichológia csak száz éves, mégis sok fontos elméletet és módszert kutatott és dolgozott ki. Az integrál pszichológiában mindezt szintetizáljuk, mert együtt szélesebb perspektívában látjuk a valóságot, mintha csak az egyiket vennénk önmagában figyelembe. Az integrál pszichológia integrált térben, időben és megközelítésmódban is egyaránt. A „vagy ez jó, vagy az jó” gondolkodást felváltotta az is-is gondolkodás.
Az emberi fejlődés – születést a halálig – konkrét szakaszokra bontható, amelyek a nyugati pszichológia által rendszerint elismert fejlődési szakaszokon túl a transzperszonális szintekre is terjed. Az integrál pszichológia az anyaggal, az élettel, az elmével és a szellemmel is foglalkozik, miközben azt állítja, hogy csak ha sikeresen túljutunk minden fejlődési szakaszon, akkor válik lehetségessé, hogy egészséges individualitást alakítsunk ki, majd végül egy tágabb identitást is megtapasztaljunk, mely meghaladja a személyes ént. Az emberi élet során belső és külső fejlődés megy végbe nemcsak egyéni, hanem társadalmi és kulturális téren is.
Ha felkeltette az érdeklődésedet, és úgy érzed, hogy hasznos lehet a számodra,
keress meg!
2021 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | ÁSZF | Süti szabályzat | Made with 
by Mérő Péter
