Az 1. részben arról írtam, hogy a feldolgozatlan trauma hatalmas pusztítást vihet végbe az életünkben. Megváltoztatja szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez, rossz döntésekhez vezethet. Károkat okozhat családi életünkben és kapcsolatainkban, önpusztító viselkedésre késztethet minket.
A traumát nem feltétlenül csak nagy katasztrófák válthatnak ki. Látszólag apróbb események is rendkívül káros hatást gyakorolhatnak. Ilyen lehet például egy kisebb autóbaleset (akár egy koccanás is), szeretteink tartós távozása, vagy egy rutinműtét. Egy gyereket például az is megviselhet, ha elesik a biciklijével. De a hírtelen erős hangok, például a mennydörgés vagy egy felnőtt dühös kiabálása traumát okozhat egy csecsemő vagy egy kisgyerek számára.
A 2. részben írtam a trauma tüneteiről, megjelenési formáiról. Fontos tudni, hogy a trauma tünetei lehetnek állandók, de lehetnek változók, vagyis jönnek-mennek, stressz hatására jelennek meg. De az is elképzelhető, hogy évtizedeken keresztül rejtve maradnak, és egyszer csak váratlanul jelentkeznek.
A tünetek jellemzően nem egyedül járnak, hanem csoportosan jelentkeznek. Idővel gyakran összetettebbé válnak, és egyre inkább eltávolodnak az eredeti traumaélménytől.
A gyógyulás lehetséges!
A traumát már pedig fel lehet dolgozni!
Mint ahogy a címben is utaltam rá, a feldolgozatlan trauma az élet megrontója. A feldolgozott traumából azonban kijöhetsz úgy, mint egy főnix madár, ami lángra kap, elég, hamvaiból újjászületik és erősebb lesz, mint volt.
A hamvakból egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”. A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerű témájává vált. A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.
A trauma feldolgozását megtehetjük egyedül is, létezik már szakirodalom erről a témáról. Segíthetnek a légzőgyakorlatok, kántálás, harcművészetek (például csikung, taichi), vagy a dobolás, csoportos éneklés és tánc. Hatásosabb lehet, ha szakemberhez fordulunk. Nagyon sok módszer létezik a trauma illetve a poszttraumás tünetek leküzdésére.
Fontos tudni, hogy nem szükséges tudatosan emlékezni a traumatikus eseményre ahhoz, hogy fel lehessen gyógyulni belőle. A trauma felidézése nem egyenlő annak újra élésével. Mivel a trauma elsődlegesen ösztönös szinten történik, a nyomasztó eseményekkel kapcsolatos emlékek töredékes tapasztalatokként a testben tárolódnak, nem pedig az agy racionális részeiben.
Ahogy megtörténik az elmozdulás a rögzültségből az áramlás felé, érezni kezdjük, hogy összekapcsolódunk a világgal. Békesség tölt el, elkezdjük otthon érezni magunkat, önmagunkkal, másokkal, a világgal. Többé nem tartanak fogva a múlt eseményei, amelyek egy részére talán már nem is emlékszünk.
A főnix madár legendája
Valaha réges-régen, élt egy misztikus madár a Főnix. Nemcsak csodálatosan szép volt, hanem hatalmas bölcsességgel is rendelkezett. Hosszú élete volt, olyan hosszú, hogy a körülötte élő halandók örökéletűnek gondolták. De nem volt az! A hosszú évek felette sem múltak el nyomtalanul, a kor bizony meglátszott rajta. Gyönyörű tollazata megfakult, hangja rikácsolóbb lett és nehézkesen repült, sőt ha tehette, akkor inkább nem is repült, hanem a fészkén gubbasztott.
Egy alkalommal, amikor már a 100. évét élte, látványosan fellobbantak a lángok körülötte és az utolsó porcikájáig elhamvadt a fészkével együtt. Mikor a hatalmas lángok elcsitultak, akik addig meredten álltak, nagy meglepetéssel vették észre, hogy a Főnix fészke épen, és sértetlenül ott van, ahol eddig, és látták, hogy a fészek közepében lévő hamuból egy ifjú és csodálatos főnixmadár áll fel. Így jutott mindenki tudomására, hogy a Főnix, bár nem hallhatatlan, hiszen 100 évig él csak, ám hamvaiból újjászületik és még hatalmasabb és szebb és erősebb lesz.
A tűzben az eddig megszerzett tudása nem veszett el, sőt most már az újabb és újabb 100 év tudása tevődik hozzá. Akik eddig csodálták, most elkezdtek félni tőle, és azon tanakodtak, hogyan tudnának megszabadulni tőle. A Főnix végtelen bölcsességében erről tudomást szerzett, és elhatározta, hogy eltűnik az ellenséges tekintetek elől. Meglebbentette csodálatos szárnyát, felemelkedett a levegőbe és ráfeküdt egy langyos szellő hátára. Még egy utolsó búcsú dalt énekelt és egyszer és mindenkorra eltűnt a világ szeme elől. Mára már csak a legendája maradt.
A modern kultúrában és irodalomban a főnixmadár az újjászületés, a halál utáni megújulás és megerősödés jelképe. Egyes legendák szerint a sebei maguktól begyógyulnak, ezért a madár gyakorlatilag elpusztíthatatlan.
Forrás:
Bessel Van Der Kolk – A test mindent számontart
Peter A. Levine – A trauma gyógyítása
by Mérő Péter