A kiégés az a tünetegyüttes, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre, és fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár.
Alapvetően minden foglalkozásnál előfordulhat kiégés, de főleg azoknál ahol emberekkel foglalkoznak. Kiégésnek a következő foglalkozások vannak legjobban kitéve: ápolók (különösen haldokló vagy súlyos betegeket, idős embereket kezelő kórházi osztályokon dolgozók), orvosok (leginkább a háziorvosok, pszichiáterek), pedagógusok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, könyvtárosok, rendőrök, tűzoltók, jogászok, informatikusok, felsővezetők, ügyfélszolgálatosok, pénzügyi tanácsadók, politikusok, médiában dolgozók.
A kiégés oka lehet a sok stressz, a munkában hiányos teljesítménymérés, az érintett nem kap elég visszajelzést, megerősítést, bizonytalan a társadalmi presztízse, a bérezése nem megfelelő, túl hosszú a munkaideje, az extra igénybevétel mellett nagy felelősség hárul rá a munkakörében, gyakran él meg krízishelyzetet, nem nagyon adódik számára előre lépési lehetőség, emellett pedig akár adminisztratív terhek is nyomják a vállát.
A burnout, vagyis kiégési szindróma tehát egy olyan speciális munkahelyi ártalom orvosi elnevezése, amely vezető tünete a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A kiégés hosszabb ideig tartó stressz, elsősorban fokozott érzelmi megterhelés következtében alakul ki. Az állapot során a személy tartós tehetetlenséget, inkompetencia-érzést, csökkent munkakedvet él meg, motivációja és teljesítménye csökken, munkahelyi elfoglaltságait monotonnak és értéktelennek ítélheti meg.
Mind ezek következményeként a munkahelyi kapcsolatok felszínessé vagy éppen konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, és akár egészségkárosodás is kialakulhat, mint például függőség, alvásprobléma, táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegségek. A krónikus munkahelyi stressz az egyik legnagyobb rizikó faktora a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának, de ezzel járhatnak bizonyos emésztési megbetegedések (reflux), alvászavarok is.
A kiégés fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben a következőképpen definiálva azt: „Krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”.
A fogalmat Ditsa Kafry 1981-ben kissé módosította: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”.
A kiégés folyamata és három fázisa
1.fázis: Agresszió és aktivitás
Az első fázis kisérő tünete a harag, ennek kisérő reakciója az agresszió.
Kezdetben az illető túláradó lelkesedéssel veti bele magát a munkába, intenzíven, a dolgokat mélyen átélve, a saját személyiségét legfőbb munkaeszközként használva végzi a munkáját. A probléma kezdetét jelzi, amikor a lelkesedés, a tűz, a teljesítmény csökkenésnek indul, és mivel nem érkeznek újabb, inspiráló visszajelzések, alábbhagy az érdeklődés a munkatársak és a feladatok iránt is. A kezdeti fázisban csak kevés érintett van tisztában a helyzetével.
Ez a fázis évekig, akár évtizedekig is eltarthat. Csak kevesen adják fel, erősen tréningeznek, hogy újra magukra találjanak. Az első fázisban ritka a betegség tüneti megjelenése.
2.fázis: Menekülés és visszavonulás
A második fázis kisérő tünete a rettegés, ennek kisérő reakciója a menekülés.
Ebben a fázisban a kezdeti elvárások és az idealizált elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, ami frusztrációt szül. Az érintett megpróbál még nagyobb erőfeszítéseket tenni, próbálja bizonyítani rátermettségét, miközben a személyes szükségletekről egyre inkább megfeledkezik. Kapcsolatai, magánélete rovására a munkája kerül a középpontba, egyre többet foglalkozik feladataival, ugyanakkor teljesítménye egyre kevésbé hatékony. Romlanak a társas kapcsolatai, és maga sem veszi észre, de munkatársai, ügyfelei felé sem képes már megfelelő empátiával fordulni. Egyre növekszik annak az érzése, hogy fogy az ideje. A menekülő magatartás megkezdődik. Az aktivitást vagy túlzásba viszi vagy minimálisra csökkenti. Igyekszik a csalódásokat és a stresszt kerülni. A másokkal való távolságtartás – úgy érzi – nyugalmat és védelmet nyújt. Az együttérzésre és kedvességre való képessége egyre fogy. Az érintett mindezt maga nem érzékeli. A rettegés félelemmé válik, és rendszerint nem indokolható semmivel, egyszerűen csak létrejön.
3.fázis: Elszigetelődés és passzívitás
A harmadik fázis kisérő tünete az elszigetelődés, ennek kisérő reakciója a bénultság.
A kiégési szindróma utolsó fázisára a közöny, apátia érzése jellemző. Az érintett magába fordul, visszahúzódik a társas érintkezésektől, rosszkedvűvé válik, a kilátástalanság és reményvesztettség uralkodik el rajta, munkáját is egyre inkább rutinból, sematikusan végzi. Sajnálatos módon ezen a ponton alakulhatnak ki a szindróma káros következményei, az egészségügyi problémák és a mentális zavarok, de gyakoriak a hirtelen impulzusból elkövetett cselekedetek, munkahelyváltások is. Ebben a fázisban megjelenhetnek olyan pótszerek, mint az alkohol, a nikotin vagy a gyógyszerek. A depresszió szemmel láthatóvá válik. A belső kielégülés gyakorlatilag eltűnik.
A kiégés három területet érint, a testet, az érzelemvilágot és a viselkedést.
Test:
A betegség testi tünetei sokfélék lehetnek. Ilyen például a teljesség igénye nélkül a mellkasi fájdalmak, heves szívverés, fülzúgás, fáradság, izomfájdalom, fogcsikorgatás, alvászavar, szédülés, fejfájás étkezési zavarok, de akár a szexuális étvágy csökkenése is.
Érzelemvilág:
Az érzések, érzelmek változásai nem egyformák a három fázisban. Először a nélkülözhetetlenség és az időhiány érzése jelenik meg az első fázisban. De lehet gyakori hangulatváltozás, ingerültség, gyanakvás, elégedetlenség.
A második fázisban megjelenik a fásultság, keserűség, kimerültség, a munkakedv elvesztése. Megjelenik a belső üresség érzése. Úgy érzi, túl van terhelve. Félelem, depressziós időszakok jelennek meg. Felerősödik a kudarc érzés.
A harmadik fázisban a fenti érzések egyre gyakoribbá vállnak. Megjelenik a magány, a kétely, a gyámoltalanság, a reménytelenség, az üresség. A saját érzések eltompulnak.
Viselkedés:
Első fázisban hiperaktívvá válik az érintett. Szívesen hazaviszi a munkáját, késő estig dolgozik.
A második fázisban csökken a teljesítőképessége, amit hosszú ideig észre sem vesz, csak a környezete. Elkezdi kerülni az embereket, vagy legalább nagyobb távolságot tart. Párkapcsolati problémák jelentkezhetnek. Csökken a rugalmassága, nehezen koncentrál. Egyre kevésbé fogékony a változásokra.
A harmadik fázisban túlsúlyba kerül az általános érdektelenség, a hobbik feladása és a merev gondolkodás. Néhány esetben az öngyilkosság ötlete is felmerül. Megjelenik a sóvárgás az érzelmekre, szenvedélyre.
A kiégés három ismertetőjele
Ezek az érzelmi kimerültség, az elszemélytelenedés és a csökkenő teljesítmény.
Érzelmi kimerültség
A legfontosabb tünet. Ha megjelennek az olyan gondolatok, mint:
„Nincs több erőm…”
„Nem tudok már…”
„Üresnek érzem magam belül…”
„Mit is csinálok én valójában…”
„Sürgősen szabadságra kell mennem, mert…”
Elszemélytelenedés
Az elszemélytelenedés gyakran közömbös, cinikus vagy szarkasztikus hozzáállásban nyilvánul meg. Munkatársakkal, barátokkal szemben negatív magatartást tanúsit. Elvonul a közösségektől, kerüli a kapcsolatokat.
Csökkenő teljesítőképesség.
Ez kezdetben nem igaz, hiszen a kezdeti stádiumban még növekszik is a teljesítmény. Az érintett rendkívül aktív, sőt hiperaktív. Mire észrevehető teljesítmény csökkenés következik be, addigra a kiégés már rendkívül előrehaladott állapotban van.
A burnout-szindróma okai
A kiégési szindróma hátterében számos egyéni, intézményi és társadalmi tényező állhat. A nem megfelelő munkahelyi körülmények, vagyis az elismerés, a pozitív visszajelzések, a társadalmi és anyagi megbecsülés hiánya, a túlterhelés, a jelentős személyes felelősség, az anyagi okokból másodállásra kényszerülés, a pihenés hiánya és még számos más körülmény összjátékaként alakul ki. A személyes tényezők között szerepelnek a munkával kapcsolatos idealizált elképzelések, a túlzott bevonódás, a motiváció rejtett tényezői, melyek fokozzák a munkahelyi ártalmakkal szembeni sérülékenységet. De ma már akkor is kiégésről beszélünk, ha tisztán magánjellegű kapcsolatok erős kimerültséghez vezetnek, például a hozzátartozójukat ápoló rokonok esetében is.
Ha kíváncsi rá, hogy Ön érintett-e, válaszolja meg az alábbi teszteket:
„Milyen az Ön helyzete?”
Válaszolja meg a fenti kérdést egy 10-es skála alapján. Az 1 jelenti azt, hogy az életében semmi sem olyan, mint amilyennek szeretné. A 10-es pedig azt, hogy minden olyan, amilyennek szeretné.
Minél közelebb áll a válasza az 1-eshez, annál közelebb áll a kiégés kockázatához.
„Mi az?”
Válaszolja meg magának az alábbi kérdéseket:
Van-e olyan kívánsága és célja, amelyről az elmúlt években lemondott? Ha igen, mi az?
Van-e olyan fontos képessége, amelyet eddig alá becsült vagy figyelmen kívül hagyott. Ha igen, mi az?
Van-e olyan külső tényező, ami jelenleg terheli Önt? Ha igen, mi az?
Voltak-e, vannak-e olyan szakmai elképzelései, amelyeket megvalósíthatatlannak ítélt? Ha igen, mi az?
Korlátozva érzi-e saját szabadságát? Ha igen, miben?
Ha a fenti kérdésekre többnyire IGEN a válasza, akkor valószínűleg érintett a burnout-szindrómában.
„10 év múlva”
Képzelje el, hogy eltelik 10 év, most 2031-t írunk. A munkahelyén és a magánéletben ugyanazt csinálja, mint most. Konkrétan:
ugyanaz a foglalkozása,
ugyanaz a munkahelye,
ugyanazok a munkatársai,
ugyanaz a partnere, párja
ugyanaz a lakhelye,
ugyanazok a lakhatási körülményei,,
ugyanaz a pénzügyi helyzete,
ugyanazok az érzései.
Elégedett így az életével? Ha a válasz nem, és nem jó, ha minden úgy marad, ahogy van, akkor Önnek dolga van a burnouttal.
A burnout drága mulatság, sokba kerül – az Ön egészségébe, életenergiájába, életörömébe, idejébe és pénzébe. Akár egzisztenciális vészhelyzet is előállhat. És ha peche van, a partnerkapcsolata is rámegy. A kiégés gyógyulási esélye annál nagyobb, minél hamarabb felismerik a bajt. Aki kiégésben szenved, vagy előtte áll, annak segítségre van szüksége.
Forrás: Thomas M. H. Bergner
by Mérő Péter