Az első részt itt olvashatjátok.
Na, de milyen szemüvegünk van?
A „szűrővel ellátott szemüvegünk”, melyen keresztül látjuk a világot megszűri, hogy a külvilágból mit veszünk észre. Kihívást vagy veszélyt látunk benne? Hogyan ítélünk meg egy adott helyzetet? Motivál vagy elrettent bennünket? Hogyan reagálunk mások viselkedésére? Kezdeményezünk vagy visszahúzódunk?
Az önmagukat pozitívan látó, egészséges személyek felnövekedésük során fokozatosan felfedezik saját értékeiket, tehetségüket és erősségeiket, stabilan megélik, hogy mindezek birtokában vannak, és a későbbiekben ezekre alapozva motiválttá válnak a további fejlődésre, új kihívások elfogadására. Az egészséges önértékeléssel rendelkező személyek harmonikusan kapcsolódnak saját érzéseikhez és szükségleteikhez, és megfelelő formában ki is tudják fejezni őket. Reális elvárásokkal viszonyulnak önmagukhoz és környezetükhöz, ezáltal nagyobb esélyük van a kiegyensúlyozott kapcsolatokra.
Azokat a sémákat amelyek nem segítik a jóllét érzését maladaptív sémának nevezzük. (A maladaptív szó jelentése: rossz, káros, nem praktikus, az alkalmazkodást gátló)
Az adott helyzetben nem megfelelő (maladaptív) sémák gyerek és serdülőkorban rendszeresen ismétlődő káros élmények, vagy egy erős trauma hatására alakulnak ki. Ez egyénenként változó, aszerint, hogy korábban az alapvető érzelmi szükségletek mennyire elégültek ki, milyen volt a gyermekkori környezet és milyen temperamentummal született az illető.
Alapvető érzelmi szükségletek
Egyetemes szükségletek, mivel minden emberre vonatkoznak.
- Szükséglet a biztonságos kötődésre.
- Autonómia, kompetencia, én-azonosság érzésének szükséglete.
- Jogos igények, érzelmek kifejezésének szabadsága.
- A spontaneitás, a játék, az örömszerzés szükséglete.
- Reális keretek, határok húzása és önkontroll szükséglete.
Ha a negatív élmények hatása halmozódik, a séma egyre stabilabbá rögzül, és ha nem korrigáljuk, állandósul. Szépen fokozatosan átszővi a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, az emlékezetünket, és akár halálunkig gátol a felmerülő problémák adaptív megoldásában. (adatív szó jelentése: praktikus, észszerű, előremutató)
A sémák fenn akarnak maradni!
A sémák küzdenek a fennmaradásért, mert az ember alapvető tulajdonsága, hogy nehezen viseli az ellentmondásokat. Ezért ellentmondásmentes állapotra törekszünk. Nem bírjuk amikor valami – szerintünk – nem összeillő.
A sémáinkat már ismerjük, lehet, hogy szenvedést okoz, de kényelmes. Azzal az érzéssel jár, hogy „ez így jó”. Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó. A séma tehát fenn akar maradni, ezért vonzódunk az olyan események, emberek iránt, melyek azt aktiválják, fenntartják.
A következő részben arról olvashattok, hogy mikor aktíválódnak a sémák.
by Mérő Péter