A feldolgozatlan trauma az élet megrontója (2.rész)

Az 1. részben arról írtam, hogy a feldolgozatlan trauma hatalmas pusztítást vihet végbe az életünkben. Megváltoztatja szokásainkat és a világról alkotott nézeteinket, függőségekhez, rossz döntésekhez vezethet. Károkat okozhat családi életünkben és kapcsolatainkban, önpusztító viselkedésre késztethet minket.

Fontos tudni, hogy a traumát nem feltétlenül csak nagy katasztrófák válthatnak ki. Látszólag apróbb események is rendkívül káros hatást gyakorolhatnak. Ilyen lehet például egy kisebb autóbaleset (akár egy koccanás is), szeretteink tartós távozása, vagy egy rutinműtét. Egy gyereket például az is megviselhet, ha elesik a biciklijével. De a hírtelen erős hangok, például a mennydörgés vagy egy felnőtt dühös kiabálása traumát okozhat egy csecsemő vagy egy kisgyerek számára.

Ebben a részben végig vesszük a trauma tüneteit.

A trauma tünetei megjelenésük sorrendjében

Felfokozott izgalmi állapot (Hiperarousal): Közvetlenül a traumát kiváltó esemény után jelentkezik. Ez testi tünetekben is megjelenik: szaporább pulzus, izzadás, légzési nehézség, hideg verejtékezés, izomfeszültség. Megjelenhet mentális folyamatként is: sűrűn visszatérő vagy száguldó gondolatok, aggodalom.

Összehúzódás: Életveszélyesnek megélt helyzetben a felfokozott állapotot kezdetben a test összehúzódása és a figyelem beszűkülése kiséri. Így biztosítja az idegrendszer, hogy minden erőforrás a veszélyre összpontosuljon. Az összehúzódás a legnagyobb hatékonyság és erő elérése érdekében megváltoztatja a légzést, az izomtónust és a testtartást. Összehúzódnak az erek a belső szervekben, végtagokban, hogy több vér jusson az izmokba, amelyek megfeszülnek és felkészülnek a védekezésre. Az emésztőrendszer mindez idő alatt gátlás alá kerül. Tompaság és lefagyottság érzése jelentkezik.

Disszociáció (leválás, szétkapcsolódás) és újraélés: A disszociáció véd a fokozódó izgalmi állapottól, félelemtől és fájdalomtól. A szervezet ilyenkor endorfint termel (ópiumhoz hasonló anyag), így enyhíti a súlyos „sérülés” fájdalmát. Ennek segítségével lehet elviselni az adott pillanatban elviselhetetlen élményeket. A disszociáció a trauma lényege.

A megrázó élmény leszakad és darabokra töredezik

A megrázó élmény leszakad és darabokra töredezik, s ily módon a traumához fűződő érzelmek, hangok, képek, gondolatok és testi érzetek saját életet kezdenek élni.  Az érzékszervi emléktöredékek betolakodnak a jelenbe, ahol szó szerint újra éljük azokat. Amig a trauma nem oldódik fel, a stresszhormonok, melyeket a test védekezésképpen választ ki, továbbra is a véráramban keringenek, és újra bekapcsolják ugyanazokat a védekezési mozdulatokat és érzelmi válaszokat.

Sok ember nincs is tudatában az „őrült” érzései és reakciói, valamint az újrajátszott traumatikus események közti összefüggésnek. Fogalmuk sincs miért reagálnak egy jelentéktelen szituációra úgy, mintha az életük forogna kockán. Bizonyos szempontból az emlékbetörés és az újraélés rosszabb, mint maga a trauma. Egy traumatikus eseménynek van eleje és vége, egy bizonyos ponton véget ér. Ám a PTSD-ben (Poszttraumás stressz) szenvedő emberek bármikor tapasztalhatnak emlékbetörést, akár ébren vannak, akár alszanak. Kiszámíthatatlan mikor következik be újra vagy mennyi ideig fog tartani.

Az emlékbetörésektől szenvedő emberek gyakran úgy szervezik az életüket, hogy próbálnak védekezni a bekövetkezésükkel szemben. Kényszeresen ismétlődő tevékenységbe kezdenek, például elkezd konditerembe járni, emelgeti a súlyokat, de sose találja magát elég erősnek. Ez a kényszeres tevékenység lehet bármi.

Ha a trauma elemei újra és újra lejátszódnak, a folyamatot kisérő stresszhormonok még mélyebben bevésik az emléket az agyba. A hétköznapi élet mindennapi eseményei egyre kevésbé kötik le az érdeklődésünket, és mivel nem vagyunk képesek mélyen befogadni azt, ami körülöttünk zajlik, egyre nehezebbé válik számunkra, hogy megtapasztaljuk a hétköznapi élet örömeit és bosszúságait, és egyre kevésbé vagyunk képesek az aktuális feladatainkra koncentrálni.

Az, hogy nem vagyunk teljes mértékben jelen az életünkben, még inkább bebörtönöz a múltba.

Tagadás: A disszociáció mellett megjelenhet a tagadás is. Ilyen esetekben az esemény megtörténtét tagadjuk, vagy úgy viselkedünk, mintha semmi jelentőséggel nem bírna. Ha például meghal valaki, akit szeretünk, vagy megsérülünk, esetleg bántottak, bántalmaztak, hajlamosak vagyunk úgy viselkedni mintha nem történt volna semmi, mert ha elismernénk, hogy az adott esemény bekövetkezett, a hozzá társúló valódi érzelmek túlságosan fájdalmasak lennének.

Tehetetlenség, a mozdulásra való képtelenség érzése és a lefagyás: Ha a felfokozott izgalmi állapot (Hiperarousal) az idegrendszer gázpedálja, akkor a bénító tehetetlenség érzése a satufék. Az ilyenkor érzett tehetetlenség nem ugyanaz, mint amelyet mindenki érez időnként. Ez a teljes összeomlás, a mozgásra való teljes képtelenség, a végtelen tehetetlenség.

Elkerülő magatartás: Van még egy tünet, amely a trauma következtében kialakulhat, és ez az elkerülő magatartás. Elképzelhető, hogy gyerekkorában leesett valaki egy létráról, később örökre ódzkodni fog a létráktól, miközben sejtelme sem lesz róla, honnan ered ez az ellenérzés a létrával kapcsolatban.

Egyéb tünetek:

Ezek a tünetek közül sok azonnal megjelenik, de van olyan, ami csak évek múlva lassan alakul ki.

• fokozott éberség, állandó készenléti állapot,
• betolakodó képek, vagy emlékek,
• extrém érzékenység fényre, hangra,
• hiperaktivitás,
• felfokozott érzelmi reakciók, összerezzenés, hirtelen ijedelem,
• rémálmok és éjszakai felriadások, alvászavarok,
• gyors hangulatváltozások (indulatosság vagy dühkitörés, gyakori harag vagy sírás),
• szégyenkezés, önbecsülés hiánya,
• csökkent képesség a stressz leküzdésére, (gyakran stresszel)
• pánikrohamok, szorongás, fóbiák,
• mentális üresség,
• elkerülő magatartás, (helyek, tevékenységek, mozdulatok, emlékek vagy emberek kerülése)
• vonzódás veszélyes helyzetekhez,
• túlzásba vitt evés, ivás, dohányzás,
• felfokozott vagy csökkent szexuális aktivitás,
• amnézia, feledékenység,
• súlyosabb esetben öncsonkítás (súlyos önbántalmazás, falcolás)
• hít elvesztése (spirituális, vallásos)

Vannak olyan tünetek, amelyek kialakulása rendszerint hosszabb időt vesz igénybe, ilyenek lehetnek például az alábbiak.

• szélsőséges félénkség,
• csökkent érzelmi reakciók,
• elköteleződés teljes hiánya,
• krónikus fáradság,
• immunrendszerhez kapcsolódó problémák: például pajzsmirigy alul- vagy túlműködés,
• pszichoszomatikus betegségek: fejfájás, migrén, nyak, hát fájás,
• fibromyalgia (extrém fájdalom-érzékenység)
• asztma,
• emésztési problémák,
• bőrbetegségek.
• súlyos menstruációs problémák,
• depresszió és a közelgő vég előérzete,
• közöny, elidegenedés és elszigeteltség érzése, („élőhalott” érzés)
• csökkent képesség a tervezésre.

A trauma tünetei lehetnek állandók, de lehetnek változók, vagyis jönnek-mennek, stressz hatására jelennek meg. De az is elképzelhető, hogy évtizedeken keresztül rejtve maradnak, és egyszer csak váratlanul jelentkeznek.

A tünetek jellemzően nem egyedül járnak, hanem csoportosan jelentkeznek. Idővel gyakran összetettebbé válnak, és egyre inkább eltávolodnak az eredeti traumaélménytől.

A következő részben arról olvashattok, hogy a gyógyulás lehetséges!

Forrás:
Bessel Van Der Kolk – A test mindent számontart
Peter A. Levine – A trauma gyógyítása