2022 januárjában már írtam a sématerápiáról. Ezt a cíkket itt olvashatjátok.
Ebben a sorozatban részletesebben olvashattok a sémákról. Mert mindenkinek vannak sémái, akár több is, persze nem mindegy, hogy milyenek.
Mindenkinek van sémája
Korai élményeink és velünk született temperamentumunk olyan alapvető hiedelmeket, sémákat alakítanak ki bennünk, melyek az élethez való hozzáállásunkat nagymértékben befolyásolják. Ezek olyan szervező elvek, melyek meghatározzák élményeink értelmezését, ezáltal irányítják viselkedésünket. Egész életünkön át finomodnak.
A séma mintázatot jelent.
Az emberi gondolkodás természetes és hasznos velejárói. Hogyan is boldogulhatnánk nélkülük? Persze, a sémák gondot is okozhatnak, ha tévedésen alapulnak, ha elavultak, rugalmatlanok, irracionálisak. Ilyenkor nem segítik a jóllétünket sem magánéletünkben, sem párkapcsolatunkban, sem hívatásunkban.
Miből állnak a sémák?
- Érzésekből, érzelmekből,
- gondolatokból,
- emlékekből,
- és testi érzetekből.
A cselekvés a megküzdés része, nem része a sémának. Ezért tudatosságunk segítségével kiléphetünk a séma fogságából, és cselekedhetünk.
„Minenki szemüveget hord”
A séma életünk során olyan, mint egy szűrővel ellátott szemüveg, melyet valamikor feltettünk, rajtunk maradt és a világot ezen a szűrőn keresztül látjuk azután. Ez a szűrő fennmarad, biztosítja a séma fennmaradását és az élmények megszűrését aszerint, hogy a sémát igazolja vagy sem. A szűrő miatt elképzelésünk sincs arról. hogyan lehetne másképp.
Ez a látásmód meghatározza, hogy miként tekintünk a körülöttünk lévő világra, a bennünket érő eseményekre, és persze önmagunkra is.
Kisgyermekkorunktól kezdve megtanuljuk azonosítani a tárgyakat. Lesz egy alapélményünk arról, hogy néz ki egy autó, mit nevezünk könyvnek, mi az a fa, mi tartozik az állatok vagy növények kategóriájába. A megismerési folyamat során az agyunk igyekszik rendszerezni az infókat, hogy minél gazdaságosabban funkcionáljon az észlelés során. Így sok mindenből alapvető prototípusokat – sémákat – állítunk elő. Ugyanígy lesznek alapélményeink önmagunkról, az emberi kapcsolatainkról is, attól függően, hogy a szocializációs folyamatunk során miképp bántak velünk, hogyan tudtak reagálni az érzelmi szükségleteinkre. Így kialakul bennünk egy világkép sémáink összképében.
A sémák támogathatják, de gátolhatják is a jóllét érzését, attól függően pozitív vagy negatív hatással lehetnek ránk.
Mégis mi befolyásolja a sémák alakulását?
Ha valakit szeretetben, gondoskodva, a szükségleteire megfelelően odafigyelve nevelnek kora gyerekkorától kezdve, akkor számára az emberi kapcsolatok alapvetően biztonságosak, szerethetők lesznek. Akinek az érzelmeit elfogadják és jogosnak ismerik el, annak nemcsak az lesz a meghatározó tapasztalata, hogy kapcsolódni jó, hanem önmagát is szerethetőnek éli meg, érzéseit kifejezheti, megélheti. Akinél viszont ez hiányzik, mert a korai életéveiben nem figyeltek az érzelmi szükségleteire, sőt, elhanyagolták vagy bántalmazták már kisgyerekként is, annak a világról és az emberekről alkotott alapvető benyomásainak következtében társas kapcsolatai nem nyújtanak biztonságot. Egy sérült kép alakul ki benne mind az emberekről, mind a világról, sőt, önmagáról is, aminek alapja a biztonság, és a bizalom hiánya.
A következő részben a nem megfelelő (maladaptív) sémákról olvashattok.
by Mérő Péter