Elmélkedés Sendhil Mullainathan és Eldar Shapir A szűkösség pszichológiája című könyve apropóján. (Mullainathan, S. & Shafir, E. – A szűkösség pszichológiája. HVG könyvek, Budapest. 2014)
Vajon miért van az, hogy Magyarországon ugyanolyan vagy hasonló életkörülmények között valaki a bőséget éli meg és mellette vidám, gyakran pozitív érzelmeket táplál, míg a másik ember szűkösséget él meg és ennek megfelelően alapvetően kritikus, frusztrált. A szűkösség vagy a bőség érzete úgy tűnik, mintha hatással lenne az ember egész életére, nem csak érzelmi vonatkozásban, hanem anyagilag is. Vajon van-e abban valami törvényszerű, hogy aki érzelmileg a bőséget éli meg, örül annak amilye van, bízik az életben, abban, hogy mindig is meg lesz az, amire éppen szüksége van, az anyagilag is jobban boldogul az életben, több siker veszi körül, mint azt, aki a szűkösséget éli meg?
Vajon mi okozza azt a nézőponti különbséget, hogy ugyanazt a dolgot, például Magyarország gazdasági helyzetét, valaki szűkösnek éli meg, a másik pedig bőségesnek?
Az emberek leginkább irracionálisan, elfogultan, érzelmi alapon ítélnek. Ismerőseim, akik jártak Indiában, hazatérve mondják, hogy már nem panaszkodnak Magyarország gazdasági helyzete miatt. Racionálisan a világ összes országát össze kéne hasonlítani valamilyen gazdasági mutató alapján, pl. GDP, ami nem feltétlen korrekt összehasonlítási alap Charles Handy szerint sem (Handy, C. (2015). A második görbe. HVG Könyvek kiadó, Budapest 2015). Azt látom, hogy tapasztalataink mellett, előítéleteink, hiedelmeink, torz információink szerint éljük meg a bőséget, vagy a szűkösséget. Sok a szegény éhező, hallom jól szituált ismerőseimtől, maguk körül a szűkösséget megélve. Pár éve felmerült egyfajta ötlet, mely tehet valamit ennek megszüntetésére, ez a Feltétel Nélküli Alapjövedelem volt. Szavazni lehetett rá, hogy akarják-e az emberek. Meglepődtem, mikor panaszkodó ismerőseim kapásból elvetették és ignorálták a havi fix jövedelem lehetőségét, és így nem szavaztak rá. Furcsa, irracionális viselkedésnek tűnt. Mindenféle kibúvókkal jöttek, hogy miért nem szavaznak erre a lehetőségre akkor, amikor szerintük túl sok ember éhezik Magyarországon.
Örömteli szervezetek
Amiért érdekelt még engem ez a téma, hogy felbukkantak szervezetek, amelyek örömtelíen szeretnének működni, a hangsúlyt elsősorban az emberi kapcsolatokra, bizalomra teszik, és a profitot már csak mint ennek eszközét tekintik. (Frederic Laloux). (Laloux F. – Reinventing organizations. Nelson Parker, Brussels, 2015.)
E szervezetek vezetőiről gyakran kiderül, hogy tudatukban a bőség, az élet bősége foglal helyet, és az abba vetett bizalom. Sikeresen működnek, annak ellenére, hogy nem a profit az első a cég életében, hanem az örömteli, közös munka, ellenben azokkal a cégekkel, amelyek a szűkösséget megélve, folyamatosan „szorítanak a nadrágszíjon” és persze elsősorban a munkabéren és az embereknek járó juttatásokon. A bőséget megélő szervezetek a gazdasági válságot is képesek voltak kiegyensúlyozottan átélni, akkor, amikor világméretű szűkösség tudat volt jellemző. Olyan, mintha a bőség érzete és tudata bőséget teremtene, míg a szükősség érzete és tudata szűkösséget.
Nagy a kísértés
A szűkösség pszichológiája című könyv jól alátámasztja a The Big Short (A nagy dobás) című filmet, mely bemutatja az ingatlan és hitelpiac összeomlás mikéntjét. A kontrollálatlanul kiadott alacsony kamatozású hitellehetőség jó alkalom volt a túlköltekezésre, fedezetlen hitelek felvételére. Nehéz ellenállni a kísértésnek, az alacsony kamatnak akkor, amikor túl sok alkalom van, hogy a lehetőségekhez képest túlköltekezzünk. Mindenkire hatással van a szűkösség érzése: az az érzés, hogy valamiből kevesebb van, mint amennyire szükség lenne. (Mullainathan & Shafir, 2014) A könyvből kiderül, hogy minél jobban eladósodik valaki, annál inkább fontos, hogy ne költsön tovább. A pénzszűke az ember egész életét meghatározza, és a társadalmi problémák nagy része mögött a szűkösség húzódik meg: kulturális, politikai, gazdasági különbségek ellenére jelen van mindenhol.
A kevés nem elég
Az hogy a szűkösség hogyan ragadja meg a gondolatainkat, jól példázza az az egyetemi kísérlet Minnesotában, amikor 4 hónapon át éheztettek 36 férfit. Ezután kényszeresen ragaszkodtak az ételükhöz, tányérjukat kinyalták, két karjukkal védték, megszállottan érdeklődtek a szakácskönyvek iránt, filmen csak az étkezésről szóló jelenetek érdekelték, minden gondolatukat az evésre összpontosították, teljesen elvesztették realitásérzéküket. A szűkösség megváltoztatta a gondolkodásukat. Átveszi teljesen az irányítást elménk felett függetlenül attól, hogy akarjuk-e vagy sem. Tudattalanul hat. (Mullainathan & Shafir, 2014).
A tudatosság az, ami kihozhat minket a szűkösség érzéséből.
A szűkösség a gondolatainkat teljes egészében kitölti, automatikusan a be nem teljesült szükségleteinkre koncentrálunk. Ha valami megragadja a figyelmünket, a tapasztalás is megváltozik. A szűkösség érzése nem csak a rendelkezésünkre álló anyagi forrásoktól függ, hanem szubjektív érzékelésünktől is, személyes ízlésünktől, vágyainktól, neveltetésünktől, genetikai kódunktól. Ha valamiből kevesebbel rendelkezünk, mint szeretnénk, akkor boldogtalanok leszünk, elégedetlenséghez, küzdelemhez vezet. Folyamatosan leköti figyelmünket, meghatározza, mit veszünk észre, hogyan döntünk, hogyan gondoljuk át a lehetőségeinket, hogyan cselekszünk. A szűkösség érzetének előnye is van, talán ezért is ragaszkodunk annyira hozzá, mert amikor a szűkösség megragadja gondolatainkat, alaposabbá és hatékonyabbá válunk. Talán ezek a tapasztalatok belénk égtek, és nem merjük elengedni a szűkösség érzetét. Magyarországon talán ezért jellemző, hogy állandóan sírunk. Jobb félni, mint megijedni, tartja a magyar mondás. De vajon tényleg jobb? Sírunk, félünk, szűkösséget élünk meg nap mint nap és közben elsuhan mellettünk az élet szépsége és öröme.
A szűkösség csökkenti a sávszélességet
Ha szűkösek az anyagi lehetőségeink és az időnk, könnyebben tudunk az előttünk álló feladatra koncentrálni és ritkábban követünk el figyelmetlenségből adódó hibákat, írja a könyv. Azonban teljesen kitölti a gondolatainkat, és arra kényszerít hogy kevésbé átgondoltan, céltudatosan cselekedjünk. Csökken a sávszélesség, a mentális teljesítmény, az agy kognitív teljesítménye. A sávszélesség csökkenés viselkedésünk minden vetületét befolyásolja, így tovább erősíti a szűkösséget. A szűkösség önmaga csapdájává válik. Szegények maradnak a szegények, magányosak a magányosak, kudarcba fullad a fogyókúra a szűkösségen alapuló gondolkodásmód következtében, melynek sajátos logikája minden mást felülír. Előnye, hogy mivel megragadja a szűkösség a gondolatainkat, ezért a legégetőbb igényeinket hatékonyabban tudjuk kielégíteni, de hátránya, hogy megfeledkezünk más igényeinkről, és rosszabb hatékonysággal működünk az élet minden más területén. A szűkösség annyira leköti a figyelmünket, hogy erőforrásainkat hatékonyabban ki tudjuk használni, de végül elkerülhetetlenül bukáshoz vezet. (Mullainathan & Shafir, 2014). Ráadásul szerintem a boldogtalanság érzésében tart tudattalanul, ami megkeseríti az ember egész életét. Több személyes tapasztalatom van arról, hogy a szűkösség érzete gyakran nem reális.
Szűkösség hosszútávon
Például, egyik, igazán jó módban élő, gazdag ismerősöm rendszeresen túlhajszolja magát és felhalmozza maga körül a munkát. Mikor kérdezem, miért teszi, azt mondja, hogy azért teszi mert fél. Kérdem mitől? Azt mondja, hogy tudja hogy nevetséges, de a szegénységtől és az éhenhalástól. A szűkösséget éli meg annak ellenére, hogy annyi vagyona és olyan családi háttere van, hogy ha élete végéig nem dolgozna, akkor se lenne anyagi gondja. Nem egyedüli eset a környezetemben, hogy jó módú ember az éhezéstől fél, pedig neki soha nem kellett éheznie. Ismerve az ősöket, olyan, mintha több generáción keresztül hordoznák az éhezés félelmét. Nem saját tapasztalat az éhezés, de például a nagyszülei éhen haltak a koncentrációs táborban, vagy a háborúban éheztek. Mintha az ősök félelmeit, éhínségét hordoznánk magunkban. Mózes 40 évig vezette népét a pusztában, míg Kánaán földjére értek. Talán megvárta a következő generációt, akik élvezni tudják a szabadságot? A Holokauszt óta több mint 70 év telt el, és úgy tűnik mégse jött el a Kánaán. Talán a rendszerváltástól számított 40 év múlva, 2029 körül várható, hogy a magyar nép nem a szűkösség érzetében él és nem akar már éhen halni?
A szűkösséget nehéz színlelni, akaratunk ellenére ragadja meg figyelmünket, mind a tudattalan, mind a szándékolt cselekvések során. Az összpontosítás során a világot szinte teljesen kizárjuk magunk körül. Így a szűkösség csőlátást eredményez, vagyis arra késztet, hogy csak és kizárólag az előttünk álló szűkösség megoldására koncentráljunk. Negligálunk minden mást, akár fontosabb dolgokat is. (Mullainathan & Shafir, 2014). Abőségbengondolkodó cégeknek az a nagy előnye, és úgy tudnak több profitot, nagyobb piacot szerezni, hogy a csőlátás helyett kiszélesedik a látásmódjuk, átfogóbban látják a helyzetüket, a világot, a piacot.
Az agy szerepe
Az agy alapvető tulajdonsága, hogy ha egy valamire koncentrál, minden más versengő gondolatot kizár, gátlásosak leszünk. Figyelmünket nem csak külső tényezők vonhatják el, hanem saját gondolataink is. A cégek a csőlátás következtében nehezebb időkben a marketingköltségekből faragnak le, pedig még többet kéne vele foglalkozni. Amennyiben újra és úja megéljük a szűkösséget, egyre több minden szorul a perifériára, olyan, ami érdekelt volna minket, ami fontos lett volna számunkra. A szűkösség sávszélesség-veszteséghez vezet, ezért kisebb mértékben vagyunk képesek befolyásolni késztetéseinket. Csökkenti a fluid intelligenciát és az önuralmat, a végrehajtói kontrollt. (Mullainathan & Shafir, 2014). Az akaraterő a figyelem és a gondolatok irányításának képessége és fejleszthető, például meditációval. Tudatosságra van szükség, hogy ne automatikusan döntsünk. És tudatosságra van szükségünk ahhoz is, hogy tudjuk, mikor vegyük elő odafigyelésünket, illetve, hogy mire legyünk tudatosok. Vannak helyzetek, mikor nyugodtan elengedhetjük magunkat.
by Mérő Péter